Mit csináljon az utazó, ha Noszvajon jár? - FecskeFészek

Mit csináljon az utazó, ha Noszvajon jár?

Judittal, akivel amellett, hogy együtt írjuk a FecskeFészket, kollégák is vagyunk. A kis cégben, ahol dolgozunk, minden év elején elutazunk, hogy az irodai környezettől elszakadva, némi pihenés kíséretében zárjuk le az előző évet, és indítsuk az újat. Jónéhány éve ugyanabba a wellness szállodába jártunk. Ez mindig egy kényelmes, és jó hangulatú időtöltést jelentett. Idén azonban elhatároztuk, hogy biztonsági játék helyett kipróbálunk valami újat. Így esett a választásunk Noszvajra és azon belül is a Kurta vendégházra. A vendégházat egy jófej házaspár vezeti. Rengeteg hely van és külön konyha is tartozik mindegyik házhoz. Az összes lakrész, maximálisan felszerelt apartmanként is funkcionál. Nagyon jól éreztük itt magunkat, és csak ajánlani tudjuk. Tavasztól őszig még kellemesebb, ilyenkor a tornácra és a kertben kialakított kis padokra is ki lehet ülni olvasni, beszélgetni, pihenni.


Noszvaj egy tök jó kirándulóhely, kedves kis házakkal és mindenféle házi finomsággal. A falusi turizmusban egyébként ez a nagyszerű. Az ember besétál a vendéglátó házába, kóstolót kap, aztán vesz egy nagy adag sajtot, kolbászt, lekvárt, vagy amit éppen kínálnak. Ezek az ízek nyilván össze sem hasonlíthatóak a pesti kisboltban kapható importárukkal. Jó dolog kicsit büszkének lenni a magyar termékekre, ilyenkor meg aztán főleg. Lenyűgözött minket a helyiek vendéglátó fókusza is. Később persze kiderült, hogy nem mindenkinél van meg ez a fókusz, de ne rohanjunk ennyire előre. Attila, a helyi taxisofőr készségesen szállította kis csapatunkat. Ha hívtuk, 10 percen belül ott is termett. Érkeztünket követően azt gondoltuk, ez a kapcsolat ennyiben is marad, ám miután szerdán este visszatértünk a szállásra a bogácsi, nagyon kellemes vizű, még éppen élvezhetően szocreál termálfürdőből, megbukott az a tervünk, hogy majd eszünk valamelyik helyi kis étteremben (bizony, az éttermek csak csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva) és majdnem éhen maradtunk. Attila azonban nem volt rest és panaszainkat meghallgatván maga ajánlotta fel, hogy hoz egy kis kenyeret. Végül hozott mellé sajtot, bort, meg egy kis jóféle libazsírt is. Így ő vált az este megmentőjévé, amit ezúton is köszönünk neki.

ilyen retró izgalmak is előkerülnek

Másnap reggel már nem bíztuk magunkat a véletlenre, felfedezőútra indultunk. Komoly zsákmányt is sikerült szerezni: házi csípős kolbászt, füstölt karajt, isteni kenyeret, lilahagymát és mindenféle lekvárokat. Innentől szerencsére nem is volt többé gondunk az étkezésekkel, sőt. Már-már gurultunk hazafelé, hiszen egyikünk sem tudott nemet mondani a finomságokra.

nem rossz így kezdeni a napot

meggylekvárról eddig nem is hallottam, 
pedig milyen finom!

Gasztroszempontból a legnagyobb élménynek a péntek estére ütemezett Thummerer Pincészet bizonyult. Este 6-ra érkeztünk, és Thummerer Éva volt a házigazdánk. A mi csapatunkat leszámítva egy négyfős társaság volt csak rajtunk kívül, így igazán családiasra sikerült az ott töltött idő. Vacsora előtt egy rövid látogatást tettünk a 4000 négyzetméteres pincében és kicsit megismerkedtünk a pincészet történetével is. Éva azonnal szimpatikussá vált számunkra. Valószínűleg már ezredjére beszélt a családi vállalkozásról, a pincéről, a borokról, mégis ugyanaz a szenvedély szőtte át a szavait, mint amikor először mesélhetett ezekről. Látszik, hogy szereti, amit csinál, és ez a vacsora folyamán is sokszor visszaköszönt. 

A menüt előre választottuk ki:

Előétel: hidegtál mindenféle disznóságokból (sonka, kolbász, ricottakrém, sajtok)


 Főétel: kemencében sült borjú zöldségágyon és libacomb birsalmával, 
köretként házi savanyúsággal és sült krumplival


Desszert: házi szilvásbukta


Mindezek mellé finomabbnál finomabb borok érkeztek. Személyes kedvencem az Egri Bikavér volt. Ugyanakkor tudtátok, hogy a híres bikavér mellé nemrégiben az Eger környéki borászatok kitaláltak egy hasonló profilú, ámde fehér bort? Én nem tudtam. Viszonylag új, de annál izgalmasabb kezdeményezés ez. Az Egri Csillag egy karakteres (és kifejezetten erős, 13%-os) száraz fehérbor. Ez lett végül a másik toplistásom a kóstoló során.

kóstoló in progress

A Thummererben eltöltött vacsora nem csak az utazás, de életem egyik legjobb élménye volt. Ha a környéken járok a jövőben, egy dolog biztos: visszatérek ide. A fine dining jegyében egyébként a Thummerer pince kialakított egy olyan programot is, ahol az ételeket kifejezetten a borok mellé tervezték meg. Nem csak stílusában tér el a hagyományosabb pincevacsorától, de helyszínében is. Ezek a vacsorák ugyanis a Magtár Fogadóban kerülnek megrendezésre. Aki egy kicsit is vevő a különleges borokra és ételekre, azoknak mindenképpen érdemes ellátogatniuk ide. Igaz, kicsit csalok, mert csak az eddigi visszajelzésekből tudom ezt a következtetést levonni, még nem sikerült kipróbálni. Ugyanakkor az tuti, hogy mi még visszamegyünk és kipróbáljuk azt a híres hatfogásos borvacsorát.

Ennyi jó dolog után nem lenne őszinte elhallgatni azokat az apró csalódásokat, amelyek, ha nem értek volna minket, most biztos nagyobb lelkesedéssel ajánlanám az ismerőseimnek, hogy Noszvajra látogassanak. Úgy tűnik ugyanis, hogy a falu csak bizonyos időszakokban gondol a turistákra, holtszezonban azonban vannak olyanok, akik saját maguknak is hajlamosak keresztbe tenni. Illusztrálja ezt két rövid történet:

1, A házi sajt: házi sajtot szerettünk volna nagyobb mennyiségben vásárolni, de sajnos ez a tervünk meghiúsult, miután a "Házi Sajt kapható" táblával ellátott házból kirohant egy hölgy és elmondta, hogy nincs sajtja, mert az összeset elküldte az egri piacra. Nincs ezzel gond - mondtuk mi, és ebben a hiszemben is maradtunk volna, ha estére nem derül ki, hogy valójában volt sajt, csak mi nem voltunk elég szimpatikusak, hogy vásárolhassunk belőle valamiért. Szomorú.

2, A lángos: ha eltekintünk attól, hogy a lángos leggyakoribb előfordulási helyszíne a nyári Balatonpart, akkor Ti is elképzelhetitek, hogy mennyire megörültünk, amikor Bogácson az esti fürdőzésnél felfedeztük, hogy a parton lévő viskóban árulnak lángost. Szerettünk is volna venni, ezért időben megkérdeztük, hogy lesz -e még. "Lesz" válaszolta az eladó. Nagyjából negyed órával később Oroszlánszívű Richárdként veselkedtünk neki a feladatnak, hogy a kellemes 36 fokos vízből kimerészkedjünk a finom tejfölös-fokhagymás finomságért. Messzire azonban nem jutottunk, ugyanis az előbb vázolt bátor tett elkövetése alatt azzal kellett szembesülnünk, hogy a bódé bezár, az árus pedig elsétál. Így sajnos majdnem megint éhen maradtunk, még szerencse hogy maradt az első nap bevásárolt finomságokból, és a Thummerer borvacsora megmentett maradékaiból.

kép innen

Hogy mi a tanulság a nap végén? Noszvajban abszolút van potenciál, nagyon szép környék és szuper tiszta a levegő. Nagyon finom házi finomságokhoz is lehet jutni. Talán kicsit könnyebb főszezonban, olyankor ugyanis van piac, nem kell érte házhoz menni. A környéken járóknak a Thummerer Pincét ajánlom kipróbálni, nem fognak csalódni. (Arra figyeljetek, hogy minden esetben külön kell foglalni, és egyeztetni a vacsorával kapcsolatban.) Egyébként pedig valahogy a falu mintha kettős életet élne. Jó időben zsong, rossz időben elbújik. És talán ez így normális is. Csak épp egy picivel kéne több erőfeszítés és összefogás a boldog és visszatérő turistákért. Mi pedig nagyon drukkolunk, hogy ez megvalósuljon.


You Might Also Like

0 megjegyzés